Plusz a miért...

Lázmérő régen és most...

Miért szerettük annyira a higanyos lázmérőt?

Sokan emlékeznek még a régi, jól bevált higanyos lázmérőkre. Egyes háztartásokban még most is fellelhető egy-egy darab, amit kincsként őrzünk, mivel 2009. április 4 óta nem lehet Magyarországon higanyos lázmérőt forgalmazni. Valóban érdemes rájuk nagyon vigyázni egyrészt, mert ez a legmegbízhatóbb lázmérő ami valaha létezett, másrészt mert a higany mérgező, ha összetörik az üveg és kiszabadul a mérőből.

Mit tegyünk, ha eltörik a higanyos lázmérőnk?

Ha a higanyos lázmérő eltörik, nagyon fontos betartani néhány szabályt! Mivel a higany párolog (szublimál) könnyen a légutakba kerülhet. Ilyen esetben azonnal mindenkit (állatokat is) vigyünk ki a helyiségből. Tegyünk fel maszkot, gumikesztűt és tereljük össze a higanyt valamilyen egyszer használatos eszközzel például fecskendő vagy műanyag lapocska, esetleg papírlap segítségével. Az összegyűjtött higyanyt tegyük lezárt csavaros dobozba és vigyük veszélyes hulladékokat gyűjtő helyre. A higyany párolgását rászórt kénporral lehet megakadályozni, amit érdemes megtenni a baleset helyszínével miután összetakarítottuk a folyékony fémet.

Élet a higanyos hőmérők után...

Miután 2009-ben betiltották a higyanyos hőmérők forgalmazását, megjelentek a piacon a digitális gyors hőmérők különféle változatai. Fajtáinak se szeri se száma, van merev végű, állatfigurás, hajlékony végű (kisgyermekeknél végbélhőmérőzésnél előnyös!), fehér, színes, egyszóval olyan amilyet csak szeretnénk. Előnyük, hogy nagyon gyorsan mérnek, hátrányuk viszont hogy gyakran pontatlanul. Nem lehet állást foglalni, hogy melyik a jó mert véleményem szerint egyik sem tökéletes. A választásban irányadó lehet, hogy nagy multú cégtől származó terméket válasszunk, amit lehetőleg nem Kínában gyártottak. A Németországban készült termékekkel a betegek általában meg vannak elégedve, így én is ezeket a termékeket szeretem ajánlani.

A digitális hőmérők mérési pontatlansága miatt felmerült az igény a régi elveken működő analóg lázmérők gyártására, ezért újra megjelentek a piacon a lerázható analóg hőmérők. Ezek azonban jóval drágábbak lettek, mint higanyos elődeik, melynek az az oka, hogy a gyártási technológia jóval költségesebbnek bizonyult.

Miért nem lehet lerázni az újfajta analóg lázmérőket?

Ezek a hőmérők általában Galliummal vannak töltve. Ez egy higanyhoz hasonló anyag, melynek érdekessége, hogy a fémek között a harmadik legalacsonyabb olvadási ponttal rendelkezik. Mit jelent ez? Azt hogy 29 °C alatt elkezd kristályosodni, vagyis megfagy, és csupán az e fölötti hőmérsékleteken (egészen 2204°C-ig) lesz folyékony halmazállapotú. Ezt azért lényeges tudni, mert -bár a galliumos hőmérők véleményem szerint a higanyosok után a legmegbízhatóbbak- egy rossz tulajdonságuk azért mégiscsak van. Rendkívül nehéz lerázni őket! Nem csak, hogy nehéz, hanem hagyományos módon szinte lehetetlen. Ennek oka pedig nem más, mint a gallium feljebb leírt fizikai tulajdonsága, vagyis, hogy 29°C alatt elkezd átalakulni folyékonyból szilárd halmazállapotúvá.

Hogyan lehet akkor mégis lerázni őket?

Nem éppen jellemző ugyanis, hogy 29°C foknál magasabb hőmérsékletű helyiségben tartózkodunk. A megoldás szintén a gallium fizikai tulajdonságainak köszönhető, mégpedig, hogy fagyáspont alatt sem stabil a folyadék kristályok szerkezete, így bizonyos ideig , rázásra a folyékony tartományban maradhat a fém, még 29°C alatt is.

Három megoldási javaslatom van a Galliumos hőmérők lerázására:

1. Az első, hogy a hőmérőt meleg vízbe (kb. 35-37°C) tesszük, és közvetlen ezután rázzuk le.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             
2. A második megoldást közvetlenül az egyik holland cég kínálja a galliumos hőmérője mellé, azzal, hogy lerázóval együtt értékesíti. Ez a szerkezet valójában egyszerre jelenti a hőmérő tokját és a lerázó készüléket. Csavaros tok lévén rázás közben sem esik ki a mérő. A vége egy T betűhöz hasonlító rugalmas műanyag, melynek középső szárát kell megfognunk és laza csuklómozdulatokkal ráznunk.                                                                                                                                                                                                                                                                             
3. A harmadik megoldást bevallom egy betegtől hallottam, aki az interneten olvasta. A módszer nagyon egyszerű, rendkívül találékony, és valóban működik! Belehelyezzük a hőmérőt egy zokniba mérővel lefelé, majd a zokni végét megcsavarjuk és körkörös csukómozdulatokkal elkezdjük pörgetni a batyunkat. Néhány pörgetés alatt tökéletesen visszamegy a galliumszál a hőmérőn.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      

Végezetül hagy mondjam el el, hogy nem az a lényeg, hogy a lázmérőnk tökéletes, ezred pontosságú legyen! A lázcsillapítás szükségessége, ugyanis nem a láz mértékéhez kötött, vagyis teljesen mindegy, hogy a testhőmérsékletünk 39°C, vagy 39,2°C, a lényeg a közérzet és a kísérő tünetek összessége, melyről bővebben egy másik bejegyzésemben írok!